Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


ELSŐ KÖZTÁRSASÁGI ELNÖK---http://www.antalljozsef.hu/

2008.06.30
  Eletrajz Csalad Hitvallas Merfoldko Emlek  

Antall József élete

Antall József 1932. április 8.-án született Budapesten. Gyermekkorát az édesapja nevelése határozta meg. Egészen fiatal korától kezdve oktatta a politikai intézmények működésére és az általa helyesnek ítélt politikai eszmerendszerre.
Ennek meghatározó elemei a képviseleti demokrácia iránti elkötelezettség, a nemzeti érzelem, a keresztény erkölcs és társadalomszemlélet voltak.
Az ifjú Antall az elemi után a budapesti Piarista Gimnáziumba került. Saját elmondása szerint ez volt a legmeghatározóbb tanulmányai sorában, szinte a családi neveléssel volt egyenrangú. Ennek oka gimnázium színvonalas oktatásán túl, a belső összetartásáról és a határozott világnézeti képzés volt. Az Alma Mater iránti elkötelezettséget jelzi, hogy a rendszerváltozás után Antall József kezdeményezi a Piarista Diákszövetség létrehozását.
Az iskola szellemiségét a keresztény erkölcsiségen túl meghatározta a nemzeti konzervativizmus, a tolerancia és a szociális érzékenység A leendő miniszterelnök sorsfordító időkben 1942 és 1950 között járt ide, amikor az iskola által képviselt elvekkel élessen szembenálló kormányok irányították a nyilas és a kommunista diktatúrák alatt az országot. Az iskola történelemtanárának Gál Istvánnak tudható be, hogy a természettudományos érdeklődésű fiatal a történelem felé fordult és ő lesz az iskolai önképzőkör vezetője. 16 éves korában dönti el, hogy publicista és politikus lesz és ezen a kommunista hatalomátvétel sem változtat. Már fiatalon meggyőződése, hogy az embertelen rendszer nem tartható fenn és készül az azt követő szerepvállalásra. Nem mutat sok szimpátiát a társait lelkesítő, a szocializmust megreformálását célul tűző nézetek iránt sem, mivel a rendszert eleve rossznak és javíthatatlannak gondolja, amin a reformok nem segítenek, csak egy rendszerváltozás.
A gimnázium után az Eötvös Loránd Tudományegyetem bölcsészettudományi karának magyar nyelv és irodalom- történelem-levéltár szakos hallgatója lesz. A kiváló tanulmányi eredmények mellett szembekerül az egyetemet is egyre inkább eluraló kommunista ideológiával és képviselőivel, amit a titokban terjesztett a marxizmus tételeit hatásosan cáfoló pamflet A történelem iróniája - Marx a kapitalizmus megmentője, a proletárforradalom elhárítója és a róla írt jellemzések is bizonyítanak. Diplomamunkáját egy a korban nem sokra becsült témából Eötvös József politikájáról írta. A nappali szakos tanári diploma mellett kiegészítő szakon megszerzi a könyvtárosi és muzeológusi diplomát is, majd a doktori címet.

A Forradalomban

A diploma megszerzése után Antall József rövid ideig a Magyar Országos Levéltárban, majd a Pedagógiai Tudományos Intézetben dolgozott. Tanári pályáját az Eötvös Gimnáziumban kezdi 1955-ben. Szoros kapcsolat alakul ki közte és osztálya között. 1956. október 23.-án nem valamely szokásos nagy ívű történelmi előadását tartja meg, hanem úgy kezdi "Uraim, bekerültünk a történelembe." és beszámol az előző este lezajlott műegyetemi nagygyűlésről, a diákok követeléseiről és az aznapra tervezett tüntetésről. A tüntetésen, az Országház és a Rádió körüli eseményekben diákjait vezetve maga is részt vesz. Az Eötvös Gimnázium a Forradalmi bizottsága élére választja.
A mindössze 24 éves Antall Józsefnek határozott elképzelései vannak a jövőről. A cél a demokratikus, többpártrendszerű Magyarország. Ennek érdekében szükség van a civil és politikai szféra helyreállítására. Részt vesz a Keresztény Ifjú Szövetség megalakításában és a Független Kisgazdapárt újjászervezésében. Vezetésével a fiatalok egy csoportja birtokba veszi a párt számára a kommunista diktatúra alatt a Szovjet-Magyar Baráti Társaság székházává alakított volt kisgazdaközpontot a Semmelweis utcában és megszervezi ennek védelmét. A forradalom közben Somlóra utazik édesapjáért és a környék lakói előtt több alkalommal beszámol a forradalom eseményeiről és a kibontakozás utjairól. Ezek első politikai szónoklatai.
A forradalom leverése után Kovács Béla a Kisgazdapárt szellemi vezetője is náluk lakik, így ez lesz a kisgazda tanácskozások színtere. Kádár Jánostól felkérés érkezik egy esetleges koalíciós kormányban történő kisgazda részvételre, amire a pártvezetőség megbízásából ő írja meg a választ a Független Kisgazdapárt tervezete a politikai kibontakoztatás biztosítására címmel. Ebben határozottan leszögezi a feltételeket az ÁVH kivonását, a szovjet kivonulást és a többpárti választásokat. A karhatalmisták válaszul többször őrizetbe veszik. Közben folytatta a tanítást az Eötvös Gimnáziumban, de mivel osztálya túlzottan kötődik hozzá és az általa képviselt eszmékhez eltávolítják, az osztály a ballagáskor külön titkos tablót készít, amin csak ő és az osztály tagjai láthatók.
1957-ben a Toldy Gimnáziumba kerül, ahol pár hónap alatta szintén maga köré gyűjti a fiatalokat. Keserűen jegyzi meg az egyik besúgó, hogy az általa vezetett történelem szakkörnek több tagja van, mint a helyi KISZ szervezetnek. 1957. október 23.-án néma tüntetést tartanak a forradalom emlékére. 1959-ben politikai magatartása miatt eltiltották a pedagógusi pálya gyakorlásától. Az indoklásban megfogalmazott politikai nézetei ellentétben legélesebb bírálói akkori vagy későbbi Kádár-korszakbeli megnyilvánulásaitól a rendszerváltozás után is vállalhatóak voltak "politikai magatartása miatt nem alkalmas pedagógus pályára. A többpártrendszer híve, a szovjet csapatok kivonását és az ország függetlenségét követelte."


Ellenzéki értelmiségiként a Kádár-rendszerben

A tanári állásból történő elparancsolás után Antall József két évig könyvtárosként dolgozik. A tudományos pálya lehetőségét egy váratlan lehetőség indítja el. 1963-ban ő írja meg a Magyar Életrajzi Lexikonba nyolcvan orvos életrajzát. Rájött, hogy a gyógyítás története az a fontos tudományos téma, amit még sem az orvosok, sem a történészek nem kutattak megfelelő részletességgel és lehetőséget nyújt a politikai befolyástól mentes munkára. Tudósi nagyságát mutatja, hogy a nyilvánvaló politikai ellenszél ellenére olyan tudományos és tudományszervezői tevékenységet folytatott, amivel kikényszeríttette az elismerést.
Az 1964-ben megnyíló Semmelweis Orvostörténeti Múzeum, Könyv- és Levéltár, először tudományos kutatónak hívja, de még ugyanabban az évben igazgatóhelyettessé nevezik ki és döntő érdemeket szerez a múzeum megszervezésében. Tudományos munkája hamarosan a határon túl is elismerést vált ki. 1968-ban a Nemzetközi Orvostörténelmi Társaság alelnöke lett és miután 1974-ben megkapta nyugati országokba is érvényes útlevelét ennek köszönhetően főleg német nyelvterületen rendszeresen tartott előadásokat.
Ezek az utak segítették abban is, hogy nem szakadt el a nyugati politika, az eszmerendszerek változásaiból, azokból továbbra is naprakész volt és a későbbi politikusi pályához rendkívül hasznos kapcsolatokat szerzett. Többszáz orvostörténeti témájú tanulmánya és könyve mellett továbbra is szenvedélyesen foglalkozott a politikával és a XIX. századi magyar nemzeti liberalizmussal. Ezért különösen érzékenyen érintette, amikor kormányfőként a vádaskodások egyik visszatérő eleme állítólagos antiliberalizmusa volt. Erről így nyilatkozott: "utálom ha liberalizmusra oktatnak olyanok, akik a marxizmus elkötelezettjei voltak, amikor én a liberalizmusról írtam."
1974-ben megbízott főigazgatója majd 1984-ben főigazgatója lett az Orvostörténeti Múzeumnak, az intézetet világhírű kutatóműhellyé fejlesztette és munkát biztosított számos olyan embereknek, akiket a rendszer üldözött. Számos hazai és nemzetközi kitüntetés birtokosa volt, ami közül a legmagasabb rangú az 1982-ben elnyert Munka Érdemrend arany fokozata volt. Ebben az évben választotta elnökévé a Magyar Orvostörténeti Társaság. Az Orvostörténeti Közlemények főszerkesztőjeként is dolgozott. A témában írt legfontosabb műve: Az európai orvostudomány és gyógyszerészet emlékei 1981-ben jelent meg először.

Visszatérés a politikába

A tudományos életben elért páratlan sikerek ellenére Antall József igazi lételeme a politika maradt és arra várt és készült, hogy a szocializmus általa biztosra vett összeomlása után szerepet tudjon vállalni a haza helyreállításának szolgálatában.
A rendszerváltozás idején stabil politikai nézetrendszerrel és kialakult elképzelésekkel rendelkezett a jövendő politika helyes irányvonaláról és ehhez kereste azt a politikai jobbközép formációt, amihez nézetrendszere a legközelebb állt. 1988 elején kapcsolódik be az ellenzéki mozgalomba megalakítja- többek között Göncz Árpáddal- Emberi Jogok Magyar Ligája Párizsi Szervezetének Budapesti Tagozatát. Csoóri Sándor hívására ezután vesz részt a Magyar Demokrata Fórum előadásain és 1988 szeptemberében jelen van a szervezet hivatalos megalakulásánál és megfigyelőként részt vesz az ideiglenes elnökség munkájában. A leendő miniszterelnök lételeme a demokratikus pártpolitika volt és mivel még nem lehetett tudni az MDF párttá alakul-e, ezért az újjászerveződő történelmi pártok irányába is tájékozódott, ahol családi háttere, felkészültsége és nemzetközi kapcsolatai miatt örömmel látták volna. 1988 októberétől a Kovács Béla Társaságban az FKGP újjászervezésén is munkálkodik. Azonban a későbbiek bizonyították, hogy helyesen vélekedett mikor rövid idő után belátta, a leendő pártban nem az igazi kisgazda szellemiségű, annak polgári értékeit is felvállaló erők kerülnek többségbe. Így noha magas tisztséget ígérnek neki nem vállal szerepet az FKGP-ben. A Barankovics-féle Demokrata Néppárt útódaként létrejövő KDNP a főtitkári posztot kínálja fel neki, de válaszában kifejti ez a párt egy felekezeti párt lenne, márpedig a jobbközép oldalon széles alapú vezetőpártra van szükség a baloldal és a liberálisok választásokon történő legyőzése érdekében. Mindezek ellenére ezekért a pártokért is dolgozott és nemzetközi kapcsolatait kihasználva 1989 nyarán előzetes megállapodást kötött a nyugat-európai kereszténydemokrata pártokat tömörítő Európai Demokratikus Unió (EDU) vezetőivel, hogy az MDF, KDNP, FKGP hármast felveszik tagjaik sorába.

A politikai ellenzék első vonalában

A magyar politikai átalakulás jelentős része a Kerekasztal tárgyalások nyomán jött létre. A politikával foglalkozó közvélemény ekkor ismerhette meg Antall Józsefet.
Az Ellenzéki Kerekasztal (EKA) 1989. március 22-én jön létre, majd 1989. június 13-án feláll az MSZMP, az EKA és a tényleges beleszólási jogkör nélküli MSZMP csatlósszervezetek az un. Harmadik Oldalt. részvételével a Nemzeti Kerekasztal. Az EKA-tárgyalásokat az MDF a kezdeti szakaszban nem vette komolyan, mivel lényegesen erősebb volt az abban résztvevő többi szervezetnél, de mikor felismerte a jelentőségét a pártnak meg kellett erősítenie a tárgyalócsoportot. Szabad György és Csoóri Sándor Antall Józsefet javasolta. Antall Józsefnek kész koncepciója volt a tárgyalások további vitelét illetően. Célja a magyar alkotmányosság és demokrácia helyreállítása volt. Ezért az Ellenzéki Kerekasztal alkotmánymódosítást előkészítő I/1-es bizottságában dolgozott.
A kerekasztal-tárgyalások során hamar kitűnt példa nélkül álló szakmai felkészültségével és kompromisszumképességével. Ezek alapján számos javaslatot tett és nemsokára visszatérő elemei lettek a tárgyalásoknak a "támogatom Antall József indítványát" és a "csatlakozom Antall József indítványához" mondatok. Nagy szerepe volt ebben, hogy pontosan ismerte és alkalmazta egyrészt a magyar demokratikus történelmi hagyomány 1848-as és II. világháború utáni rövid időszakának elemeit, ami a nemzetieknek volt fontos, másrészt az európai demokráciák berendezkedését, ami a liberálisoknak volt szívügye. Ennek köszönhető, hogy a pártok közti egyre élesebb viták és az MSZMP szándéka ellenére az Ellenzéki Kerekasztal nem bomlott fel, hanem elérte történelmi hívatását és 1989 szeptemberében aláírták a megegyezést a kormányoldallal a demokratikus átalakulás feltételeiről.

A miniszterelnök
Antall Józsefet 1989. október 21-én elsöprő többséggel választották meg a küldöttek az MDF elnökévé. Ezzel egyértelművé vált, hogy ő lesz a párt miniszterelnök jelöltje. Az elkövetkező kampányidőszakban óriási munkát végzett, aminek köszönhetően az MDF egységes arculatú a kereszténydemokrata, a nemzeti liberális és nép-nemzeti értékeket együttesen valló jobbközép párttá vált.
A választási kampány fontos eleme volt a miniszterelnök-jelöltek személye és két utóda Boross Péter és Orbán Viktor szerint is döntő jelentőségű volt, hogy csak ő látszott alkalmasnak a jelöltek közül egy ország vezetésére. Mindemellett már a választási kampány alatt is több alkalommal folytatott tárgyalásokat vezető nyugat-európai politikusokkal, ami ellensúlyozta a pártról politikai ellenfelek által terjesztett rágalmakat.
Természetesen mindez kevés lett volna a párt egész országra kiterjedt szervezettsége és a tagság aktivitása nélkül. 1990. április 8.-án a választások második fordulója egyértelművé tette, hogy az MDF lesz az új kormány vezető ereje és Antall József a miniszterelnök.
Az Országgyűlés 1990. május 23.-án választotta meg miniszterelnöknek. Antall József miniszterelnökként a legtöbbet tette a magyar rendszerváltozásért. Tette mindezt úgy, hogy állandó támadások kereszttűzében állt és az egyre súlyosbodó betegségével is meg kellett küzdenie. Mindezt óriási küldetéstudattal és hihetetlen akaraterővel tette, ahogy a vele végig jó viszonyt ápoló politikai ellenfele Tölgyessy Péter írta "Belülről vezérelt ember, a kivülről vezérelt emberek korában" Kormányával megteremtette az átalakulás politikai, gazdasági és külhoni feltételeit. Az MDF elnökeként koalíciót kötött az FKGP-vel és a KDNP-vel. Majd ismét felcsillantva kivételes tárgyaló- és kompromisszumképességét az ország kormányozhatósága érdekében paktumot kötött az SZDSZ-szel. Ez a megállapodás lett az alapja a magyar demokrácia parlamenti működésének és az azóta eltelt időszak alapján kiállta az idő próbáját. A paktumot bár sok bírálat érte, de reális alternatívát senki nem mutatott vele szemben.
A kormányzati stabilitás eredményeként azon kevés ország egyike volt hazánk a térségben, ahol nem állandósultak a gazdaságot elbizonytalanító kormányválságok. Vezetésével kormánya végrehajtotta az átalakulást elősegítő törvényeket. A nagy gazdasági megrázkódtatás után és a külföldi segítség elmaradása és a recesszió ellenére a ciklus végére a gazdaság növekedési pályára állt, amit a munkanélküliség és az infláció csökkenése is jelzett.

A külpolitikában a térségben egyedülálló nemzetközi elismertségre tett szert. Az USA elnökétől a brit miniszterelnökön át a német kancellárig csak az elismerés hangján nyilatkoztak róla, és elmondták mennyit tanultak a térség folyamatairól a magyar miniszterelnöktől. A nemzetközi népszerűséget nem öncélúan, hanem a 15 millió magyar érdekében használta fel, akiknek lélekben miniszterelnöke volt.Megalapozta Magyarország euro-atlanti orientációját. Nagy szerepe volt a Varsói Szerződés, a KGST felszámolásában és az orosz csapatok 1991es kivonásában. Magyarországot bevezette az összeurópai intézményrendszerekbe és kormánya által tette meg az első lépéseket az ország a NATO és az Európai Unió tagsága felé.

Mindezek a lépések mutatták meg igazi államférfiúi nagyságát, miközben itthon politikai válságok egész sorával is meg kellett élnie, mint amilyen a sajtó igaztalan vádaskodásai, a taxisblokád, a köztársasági elnök folyamatos alkotmánysértései, a kisgazdák koalícióból történő kilépése vagy Csurka István támadásai voltak. A haza érdekében vívott áldozatos küzdelmének vetett véget súlyos betegsége. Az első szabadon választott magyar parlament miniszterelnöke, a szentségekkel megerősítve 1993. december 12.-én 17 órakor 62 éves korában adta vissza lelkét Teremtőjének.

Huber Szebasztián

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

Nincs új bejegyzés.