Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Berlini fal ledöntése

2008.07.01

[szerkesztés]

Az NDK-t a hatvanas években a konszolidáció, a hetvenes években a stabilitás jellemezte. Az 1980-as években azonban az állam helyzete az egyre mélyülő pénzügyi-gazdasági válság miatt kritikusra fordult. A konzervatív kommunista államvezetés elszigetelődött a reformok irányába mozduló szocialista országoktól és az ország lakosságától is. A szabadság hiánya és a romló életkörülmények a nyolcvanas évek második felében országos tömegdemonstrációkhoz vezettek, amelyeket a hatalom erőszakkal sem tudott elfojtani. Újból nőni kezdett az államot elhagyók száma, a külföldre kijutók közül egyre többen tagadták meg az NDK-ba való hazatérést.

1989 nyarától mindennapossá váltak a rendszer reformját követelő tömegtüntetések, melyeknek legfőbb követelése a belnémet határ megnyitása és a berlini fal lebontása volt. 1989 nyarán megugrott a szocialista államot elhagyó polgárok száma. Magyarország 1989 augusztusában megnyitotta nyugati határait az NDK polgárai előtt, ezzel rés nyílt a menekülők számára. Az NSZK prágai követségének keletnémet menekülők általi megszállása után az NDK már arra kényszerült, hogy saját területéről engedélyezze egyes polgárai kiutazását. Október folyamán Csehszlovákia többször jelezte a kelet-berlini vezetésnek, hogy tűrhetetlennek tartja a Prága belvárosában előállt helyzetet és ha az NDK nem változtat a keletnémet polgárok nyugatra utazásának szabályain, akkor Magyarországhoz hasonlóan megnyitja nyugati határát.

1989. november 4-én Gorbacsov látogatást tett az NDK-ban. Viselkedése egyértelművé tette a keletnémet vezetés számára, hogy nem zárkózhat el a változtatások elől. Erich Honecker lemondása után az NDK vezetése előre menekült. Csehszlovákia nyomására az NDK-államvezetés kidolgozta a nyugatra utazást szabályozó új javaslatokat.

Falomlás
Falomlás

November 9-én az utazási törvény ügyében ülést tartott a NSZEP felső vezetése. Az ott hozott döntést este egy élőben közvetített sajtótájékoztatón Günter Schabowski ismertette. A tájékoztató után egy olasz újságíró még futó kamerák előtt megkérdezte, hogy mikortól érvényes az utazást megkönnyítő döntés. Schabowski ekkorra már eltette a szemüvegét, így pár másodpercig tanácstalanul forgatta papírjait, majd a következő választ adta: „Nos... Szerintem azonnal hatályba lép... Igen, azonnal.” A tévék előtt ülő NDK-polgárok ezrei indultak meg a berlini határátkelőhelyek felé, ahol egy órán belül hatalmasra nőtt a tömeg. A határőrséget ekkor még nem tájékoztatták, mivel a határozat csak éjféltől lépett volna életbe. Az átkelőknél a feszültség egyre nőtt, a tömeg „visszajövünk, visszajövünk” skandálásal követelte a határ megnyitását. A határparancsnokokat utasították, hogy a leghangosabban követelőzőket engedjék ki az NDK-ból, de igazolványukba tegyenek a visszatérést megtiltó pecsétet. A tömegnyomás azonban odáig fokozódott, hogy 23 órakor a Bornholmer Strasse átkelőnél megszüntették az útlevelek ellenőrzését, felnyittatták a sorompókat és átengedték a tömeget Nyugat-Berlinbe. Pár nap elteltével a mindkét oldalról érkező németek vésőkkel, csákányokkal és puszta kézzel kezdtek hozzá a fal lerombolásához.

1989 után [szerkesztés]

1989. november 9-e után a keletnémet hatóságok nem tudták eldönteni, hogy mi történjen a politikai értelemben már leomlott berlini fal fizikai maradványaival. Az NDK határőrsége változatlanul felügyelte a falat és a NSZEP vezetése úgy gondolta, hogy lehetséges a határzár valamilyen formában való továbbüzemeltetése. Az első hetekben a határőrség munkatársai több helyen is hozzáláttak a megrongált elemek javításához.
A fal leomlása utáni hétvégén 10 új határátkelő helyet nyitottak. A határátkelőknél nagy tömeg gyülekezett és hangosan ünnepelték a fal minden egyes elemének eltávolítását. (A TV-felvételeken ezeket a jeleneteket a berlini fal bontásaként szokták bemutatni, pedig csak az új határátkelők helyén szedték fel a betonelemeket.) 1989. december 24-től már a nyugat-berlini polgárok is beutazhattak Kelet-Berlinbe. Ekkora már igencsak megritkultak a keletnémet határőrség őrjáratai a fal vonalán. Megszűnt az ellenőrzés a határátkelőhelyeknél és a határőrök nem avatkoztak közbe, amikor a berliniek több helyen is bontani kezdték a létesítményeket. A határzár magánszorgalmú bontása különösen az NDK Népi Kamarájának 1990. március 18-án lezajlott választása után gyorsult fel.
1990. július 1-jén, a német valutaunió életbe lépésének napján a határőrség hivatalosan is beszüntette tevékenységét a belnémet határ berlini szakaszán. Július 13-án a Bernauer Strasse-nál hivatalosan is megkezdődött a fal bontása. A munkálatokat az NDK határőrség 300 fős műszaki alakulata végezte és a belvárosi falszakasz bontásával november 30-án végeztek is. Mindössze 6 szakasz maradt meg, emlékműként ma is állnak. A Berlin és Brandenburg határán fekvő műszaki zárat 1991 novemberére számolták fel véglegesen.

Felépítés, szervezet [szerkesztés]

Műszaki adatok [szerkesztés]

Falépítés 1980-ban Nyugat-Berlinből fényképezve
Falépítés 1980-ban Nyugat-Berlinből fényképezve

A berlini fal a 80-as évek elejére érte el műszaki kiépítettségének teljes állapotát. A műszaki zár az NDK-irányából Nyugat-Berlin felé haladva, az alábbi szerkezetben épült ki:

  • egyes szakaszokon, úttorkolatoknál (nem mindenütt) a határterület járművel való megközelítését megnehezítő, de békés képet sugalló, egymástól 1-1,5 méterre vagy érintkezve sorban lerakott, nagy méretű, négyzetes beton „virágládák”, helyenként nem virággal, hanem fákkal beültetve
  • a határterület (Grenzgebiet) kezdetét jelző, piros-fehér festésű, derékmagasságú, vízszintes korlát vagy hasonló festésű oszlop, illetve ezek hiányában függőlegesen felfestett piros-fehér csíkozású sáv. Ennél nyugatabbra csak engedély birtokában lehetett menni.
  • a műszaki zárat az NDK illetve Kelet-Berlin területétől elzáró, 2-3 méter magas, szürke-fehér festésű betonfal (Hinterlandmauer). Ezt sok helyen a határterületbe sorolt épületek fala helyettesítette, hogy a falrendszer minél kevésbé legyen feltűnő
  • 1-2 méter szélességű, szabaddá tett sáv, egyes helyeken (nem mindenütt) nyomsávként kialakítva
  • elektromos jelzőrendszerrel (sziréna és fényjelző) ellátott, kb. 2,5 méter magas drótkerítés
  • egyes szakaszokon (nem mindenütt): kutyafuttató sáv, a kerítéssel párhuzamos, 2 méter magasan kifeszített vezetőszálhoz csúszópórázzal kötött német juhászkutyákkal (az ebek 20-50 méteres szakaszokat tudtak befutni)
  • betonból épült, kb. 10-15 méter magas, lőrésekkel, megfigyelő szobával, fényszóróval ellátott őrtornyok (1989-ben 302 db) sora, egyes pontokon lőrésekkel ellátott betonfedezékekkel kiegészítve
  • az NDK határőrség járőreinek számára kiépített aszfaltozott közlekedőút (Kolonnenweg)
  • lámpaoszlopok sora, amelyek az egész műszaki zárrendszert bevilágították, rajtuk zöld, piros és fehér jelzések mutatták, hogy az NDK határőr járőrök nyugati irányban meddig mehetnek el (ha engedély nélkül nyugat-berlini irányba ennél tovább haladtak, ellenük is életbe lépett a tűzparancs szigorúbb (felszólítás nélküli) formája
  • állandóan frissre gereblyézett ellenőrzősáv (nyomsáv), amely az esetleges szökések nyomát rögzítette
  • egyes szakaszokon (nem mindenütt): gépjárműakadály (KFZ-Sperren), ami a keletről nyugati irányba feltételezett mozgású gépjárművek ellen épült: kelet-nyugati keresztmetszetében lefelé lejtő, és szinte merőleges, 1-2 méteres betonlapokban végződő árok. A szervizutak keresztezésénél az árkot spanyollovasok (3 összetámaszkodó idomvasból álló akadályok) vagy betonelemek pótolták
  • helyi adottságoktól függően 3-10 méter széles, üres, néhol füves terület a nyomsáv és a nyugati fal között; a legveszélyesebb szakasz, az idáig eljutó menekülőnek itt semmi sem kínált fedezéket. A sűrűbben beépített városi szakaszokon ez a sáv gyakran hiányzott, és a nyomsáv a nyugati falig ért
  • a műszaki zár Nyugat-Berlin felé irányban utolsó technikai eleme, a „fal”-ként ismertté vált, 3,75 méter magas, tetején a megkapaszkodás ellen sima felületű betoncsővel kiegészített, L alakú szelvényekből álló, az NDK felé néző oldalán a célzás megkönnyítéséhez fehérre festett betonfal. Nyugat-Berlin felőli oldalát teljes egészében az idők során nyugatiak által ráfestett, gyakran művészi színvonalú graffitik kavalkádja borította, ami Nyugat-Berlin egyik nevezetessége volt. A Nyugat-Berlin és az NDK vidéki területei közötti szakaszokon ezt a falat a megkapaszkodás ellen igen sűrű szövésűre készített, tetején élesen sorjásra hagyott, szinte átvághatatlanul merev és erős, kb. 3 méter magas drótkerítés helyettesítette
  • üres terület a tényleges NDK/Nyugat-Berlin határvonalig; ennek szélessége változó volt, 3 és 10 méter között. Ez a terület az NDK-hoz tartozott, a falat nyugati oldalról graffitivel dekorálók, illetve a falat egészen megközelítő turisták tulajdonképpen határsértést követtek el, de az NDK határőrség efelett a legtöbbször szemet hunyt. NDK részről ritkán (karbantartási, gyomirtási célból) kijöttek ebbe a sávba: ilyenkor a munkásokra fejenként 2 őrszem vigyázott, akik a munkálatok idejére mobil kerítéskordont, vagy piros színű szalagot húztak ki (még a határvonal előtt), amit a munkásoknak tűzparancs terhe alatt tilos volt átlépniük
  • az NDK és Nyugat-Berlin tényleges határvonala. Ezt a legtöbb helyen csak a nyugati szektorok katonai parancsnokságai, illetve a nyugat-berlini rendőrség által a határvonaltól 0,25-1 méterre, nyugati területre kihelyezett táblák (a fontosabb átkelőknél az úttesten felfestett fehér sáv is) jelezték. Több helyen a fal felhúzása után megmaradtak a keleti és nyugati szektorok átjárhatóságának idejéből való négynyelvű (angol, francia, orosz és német) táblák, amelyeknek keleti oldalán az adott nyugati szektorba való belépést, a másikon annak elhagyását jelezték (a Friedrichstrasse és a Zimmerstrasse sarkán, az egykori Checkpoint Charlie-nál az eredeti helyén ma is áll egy korhű másolat). Az átkelők közötti szakaszokon német, angol, török és egyéb nyelvű feliratok figyelmeztették a nyugatról érkezőt, hogy a tábla után már NDK területre ér.

Vízi határszakaszokon a műszaki zár elsősorban tüskés elemekből összerakott drótkerítésből állt, amit egészen a mederig süllyesztettek az átúszások megakadályozására, és ezt állandó vízi (motorcsónakos) járőrözéssel és megfigyeléssel egészítették ki.

A vasfüggöny berlini szakaszán - a belnémet határ más részeivel ellentétben - soha nem telepítettek aknamezőket vagy a menekülőket automatikusan lelövő berendezéseket. A határépítmények pontos felépítését és műszaki adatait államtitokként kezelték, a határőröket pedig a titoktarásra kötelezték.

A belnémet határ berlini szakaszán az alábbi hosszúságban épültek ki a műszaki zár egyes elemei:

  • 41,91 km hosszan 3,6 méter magas vasbeton határfal
  • 58,95 km hosszan 3,4 méter magas vasbeton határfal
  • 68,42 km hosszan 2,9 méter magas drótkerítés, mint „előakadály”
  • 113,85 km hosszú jelződrót
  • 186 megfigyelőtorony
  • 31 vezetési állás

A határ 63,8 km hosszan beépített területen, 32 km hosszan erdős és 22 km hosszan nyílt területen haladt. A vízi határszakaszok hossza 38 km volt.

Határátkelőhelyek [szerkesztés]

A berlini fal mentén 25 határátkelőhelyet (13 közúti, 4 vasúti, 8 vízi) alakítottak ki. A belnémet határ átkelőhelyeinek 60%-a Nyugat-Berlin körül volt. A nyugat-berlini határátkelőhelyek az NDK felől műszakilag kellően megerősített, jól védhető pontok voltak. A rendkívül szigorú ellenőrzést a keletnémet állam határőrizeti szervei és vámosai végezték.
A határ nyugati oldalán a nyugatnémet rendőrség és vámszervek építették ki ellenőrzőpontjaikat. Itt útlevélkezelés nem folyt. A tranzitutak ellenőrzőpontjainál (statisztikai okokból) az utazás célja felől érdeklődtek, illetve a rendőrség a bűnüldözési tevékenysége keretében szűrte az utazókat. A külföldre irányuló teherforgalom vámkezelését is e helyeken végezték. A Dreilindennél lévő (Checkpoint Bravo) és a Friedrichstraße déli végén (Checkpoint Charlie) a város nyugati felét megszálló szövetségesek is ellenőrzőpontokat építettek ki, ám ennek a hétköznapi határforgalomban nem volt jelentősége.
Az 1990-es német vámunió majd újraegyesítés után a határátkelőhelyeket megszüntették.

A berlini határvédelem szervezete [szerkesztés]

Az NDK határőrségének felvonulása 1961. augusztus 13-án
Az NDK határőrségének felvonulása 1961. augusztus 13-án

A nyugat-berlini határ védelméért az NDK határőrségének „Közép” parancsnoksága volt felelős. Az állambiztonsági minisztérium 1989-es adatai szerint parancsnokság állományába 11 500 fegyveres és 500 civil személy tartozott. Az alakulatok hét határvédelmi ezredben (Berlinben Treptow, Pankow és Rummelsburg; Berlin környékén Hennigsdorf, Groß-Glienicke, Potsdam és Kleinmachnow) állomásoztak. A berlini körzethez tartozott két kiképzőközpont is.

Minden határőrezred alárendeltségébe öt század tartozott, valamint egy-egy műszaki, híradós, szállító, kutyakiképző osztag, egy gránátvető és egy tüzérségi üteg, egy felderítő és egy lángszóróval felszerelt harcjármű. A vízi határszakaszokat motorcsónakos alakulatok védték és külön század felelt a határátkelőhelyek védelméért is.

A „Közép” határőrparancsnokság hatókörébe 576 páncélozott harcjármű, 48 gránátvető, 48 páncéltörő ágyú, 114 lángszóró, 156 páncélozott jármű, illetve 2295 egyéb jármű tartozott. A falat 992 kutya őrizte.

Egy átlagos napon 2300 katona volt szolgálatban a fal mentén. Nagyobb események, politikai krízisek vagy tartós rossz idő esetén a határőrizetet megerősítették, ezeken a napokon 2500 határőr lépett szolgálatba.

Képek [szerkesztés]

Perek [szerkesztés]

Németország egységének helyreállítása után a német társadalom nyomást gyakorolt a politikára, hogy a falnál érvényben lévő tűzparancs kiadóit vonják felelősségre. [10] A tűzparancs jogi vizsgálata 2004 őszéig elhúzódott. A nevesebb keletnémet politikusok közül felelősségre vonták az NDK felsővezetésének több tagját és bíróság elé állították az NDK Nemzeti Védelmi Tanácsának egykori tagjait, illetve a határőrség főparancsnokát.
Az eljárás alól nem bújhattak ki az NDK fegyveres erőiben egykor alacsonyabb rangban szolgálatot teljesítők sem. A falnál leadott halálos kimenetelű lövések ügyében 35 vádlottat mentett fel a bíróság. 44-en felfüggesztett börtönbüntetést, míg (a táblázatban külön szereplőket is ide értve) 11-en ténylegesen letöltendő börtönbüntetést kaptak. Az utolsó ítéleteket 2004. november 9-én, a fal leomlásának 15. évfordulóján mondta ki a berlini bíróság.

 

Ítéletek a berlini falnál lelőtt menekülők ügyében
Név Tisztség Ítélet
Erich Honecker Az NDK államtanácsának
elnöke (1971-1989)
A pert Honecker májrákja miatt
nem fejezték be.
Egon Krenz Az NDK államtanácsának
elnöke (1989)
Kétszer 6 év és hat hónap
börtön (2003-ban szabadult)
Erich Mielke Az NDK állambiztonsági
minisztere (1957-1989)
Ítélet nem született, 1993-1995 között egy 1931-es
rendőrgyilkosság miatt volt fegyházban.
Willi Stoph Az NDK belügyminisztere (1952-1955)
és minisztertanács elnöke (1964-1973)
A pert egészségügyi állapota
miatt nem fejezték be
Heinz Keßler A NSZEP elnökségének tagja 7 év és hat hónap börtön (1998-ban,
három év letöltése után szabadult)
Günter Schabowski A NSZEP elnökségének tagja 7 év börtön (2000-ben,
három év 5 hónap letöltése után szabadult)
Fritz Streletz A Nemzeti Védelmi Tanács elnöke 5 év és hat hónap börtön
(szabadult, ügyének felülvizsgálata az
Európai Emberi Jogi bíróság előtt)
Klaus-Dieter
Baumgarten
A határőrség parancsnoka 6 év és 6 hónap börtön (1997-ben
3 év letöltése után szabadult)

A berlini fal emlékei [szerkesztés]

Emlékművek [szerkesztés]

A Bernauer straße-i emlékhely
A Bernauer straße-i emlékhely

Berlinben a fal lebontása után megindult a verseny a városközpontban fekvő legértékesebb területek megszerzéséért. A nagyberuházások, területrendezések átalakították a városi tájat és megváltoztatták azokat a helyeket, ahol addig a határzár állt. A berlini fal A 90-es évek vége óta Berlin egyre nagyobb hangsúlyt fektet a fal egyes, még fellelhető szakaszainak emlékhelyként való megőrzésére, illetve a jelentősebb helyszínek emlékhellyé való átalakítására. 2006-ban a városi szenátus elfogadta a berlini falról való megemlékezés koncepcióját.

A fal kitüntetett pontjai mára komoly idegenforgalmi vonzerővel rendelkező attrakciókká váltak. Berlin egyik leglátogatottabb múzeuma a Checkpoint Charlie-nál létesült Falmúzeum. A Bernauer Straße mentén épségben megmaradtak a műszaki zár elemei. Itt a fal leomlásának 10. évfordulója óta működik az egykori határzárat bemutató kiállítás és dokumentációs központ. A berlini falsétány a fal vonalát követve 21 táblán informálja a látogatókat.[11]

A világ több városában is kiállították a fal egyes darabjait. Többek között áll egy darab a Ronald Reagan Elnöki Könyvtár udvarán Kaliforniában, illetve az Európai Unió brüsszeli székhelye előtti téren is. Budapesten korábban a Tabánban állítottak fel két faldarabot. (A betonelemeket azóta a rongálások miatt elszállították.)

A berlini fal nyomai [szerkesztés]

A kettős bazaltkocka-sor a fal helyét jelöli
A kettős bazaltkocka-sor a fal helyét jelöli

A német egység megvalósulása óta eltelt időben a műszaki zárat szinte teljesen lebontották. A betonelemeket a városi autópályák építésekor használták fel, a fém alkatrészeket beolvasztották. A 90-es években Berlin szenátusa határozatott fogadott el berlini fal helyének megjelöléséről. Egy kettős bazaltkocka sor lefektetéséről döntöttek, amelyet néhol a „berlini fal 1961-1989” feliratú fémtábla tagol. A kockasor a műszaki zárrendszer nyugat-berlini irányban sorrendben legutolsó épített elemének, a nyugati falnak a nyomvonalát jelzi. Az ettől kicsit nyugatabbra esett valamikori szektorhatárokat 1-2 turistalátványosságot (pl. a Checkpoint Charlienál látható szektorjelző táblát) leszámítva ma már szinte semmi nem jelöli.

A berlini belvárost átszelő egykori határsávban az egyesítést követően beinduló építkezések szinte teljesen megváltoztatták a környéket, itt a bazaltkockákon kívül ma már csak kevés emlékkel találkozhat a látogató. A külsőbb kerületekben azonban még ma is jól felismerhető a létesítmény nyomvonala.

A nevezetes Bernauer Strasse délkeleti oldalán, a lerombolt házak helyén kialakított halálsáv helye még ma is jobbára üres. A Bernauer Strasse és az Ackermann Strasse sarkánál egy kb. 70 méter hosszú szakaszon a műszaki zárat teljes szélességében megőrizték, illetve visszaépítették, a látogatók megtekinthetik az eredeti helyén álló keleti Hinterlandmauert, a nyugati „fal”-at és a köztük húzódó valamikor határsávot is. Az utca végén, a Schwedter Strasse, az Oderberger Strasse az Eberswalder Strasse találkozásánál a fal a Bernauer Strassét kettévágva a Schwedter Strassén nyugatra kanyarodott, ellehetetlenítve a Bernauer Strasse és az Eberswalder Strasse villamosforgalmát. A Kelet-Berlinbe eső Eberswalder Strassén ide érkező villamosok pályáját ezért nagy hurokban visszafordították. Ez a fordulóhurok a fenti forgalmi csomópont közelében jelenleg is megfigyelhető.

A berlini népnyelv falsávnak nevezi az egykori határzóna elhanyagolt, beépítetlen vonalát, ahol még ma is láthatóak a betonkerítések és néhol az őrtornyok is. A növényzet az egykor töményen kiszórt gyomirtó szerek miatt csak nehezen regenerálódik. Az egykori 302 őrtoronyból ma még öt látható.

A Mühlenstraße déli oldalán fennmaradt a keleti fal (Hinterlandmauer) 1,3 km hosszú, később festményekkel díszített, East Side Gallery néven ismert szakasza.

A berlini fal a művészetekben [szerkesztés]

  • Az East Side Gallery a berlini fal megnyitása után a keleti oldali falmaradványokon (a Mühlenstraße melletti 1,3 km hosszú szakaszon) 1990 tavaszán létrehozott nemzetközi graffiti galéria.
  • A Pink Floyd 1979-es „The Wall” című lemezéből 1982-ben Alan ParkerThe Wall” címmel rendezett filmet, melyet az album alapján Roger Waters írt. A főszereplő Pinkyt Bob Geldof alakította.
  • Roger Waters, a Pink Floyd egykori basszusgitárosa 1990-ben a fal helyén, számos neves zenész közreműködésével adta elő a The Wall című koncertjét.
  • 1961 – A berlini fal: 2001-es színes, szinkronizált dokumentumfilm 10 percben. Rendezője Vitézy László.

Érdekességek [szerkesztés]

  • Egy keletnémet kispárt a 2005-ös választásokon a berlini fal újjáépítését tűzte ki céljául.
  • Az Asahi TV 1990-ben gyűjtést rendezett Japánban abból a célból, hogy a berlini fal helyét cseresznyefákkal ültessék be. Az összegyűlt egy millió euróból 10 000 cseresznyefát ültettek Brandenburgban és Berlinben.
  • A keletnémet Reichsbahn felelt az épülő fal anyagának helyszínre szállításáért. A nyugat-berlini vasúti hálózatot is a Reichsbahn üzemeltette, ezért a falhoz építőanyagot szállító vonatok átjártak Nyugat-Berlinen.
  • A berliniek által egyszerűen csak Kacsacsőrnek nevezett kertes területen a vonala furcsa kanyarokat írt le. A háborúban győztes szövetségesek a tömböt egyenlő részekre osztották fel, ahol minden egyes keleti teleknek két nyugati szomszédja volt. A kiskertek művelését a fal felépítése után sem hanyagolták el, de csak az NDK „legmegbízhatóbb” polgárai (többnyire párttagok) lehettek itt tulajdonosok.
  • 1988. július 1-jén területcsere zajlott le Kelet- és Nyugat-Berlin között. A fal nyugati oldalán lévő, de az NDK-hoz tartozó ún. Lenné-háromszög addig gyakorlatilag területenkívüliséget élvezett, lakói hajléktalanok és a nyugati törvényekkel szembekerült szélsőbalos aktivisták voltak. A területcsere bekövetkeztekor a nyugati rendőrség azonnal megszállta a területet, amelynek lakói a berlini falon átmászva az NDK-ba menekültek, ahonnan az NDK népi rendőrsége órákon belül visszatoloncolta őket Nyugat-Berlinbe.
  • Az egyezményeknek megfelelően a nagyhatalmak még a hidegháború legfagyosabb óráiban is járőröket indíthattak egymás területére. A fal felhúzását követően az amerikai katonai egységek tüntetően, napi 12 alkalommal mentek át járőrözni a szovjet szektorba. A szovjet egységek a járőrözés mellett gondoskodtak a brit szektorban, a Tiergartenben álló (a környezetétől szögesdróttal elkerített) szovjet hősi emlékmű folyamatos őrzéséről is. [12] [13]
  • Nyugat-Berlin körül az NDK-területébe ágyazva, de attól teljesen elszigetelve 10 nyugati exklávé létezett. Ezek közül az egyetlen lakott a Berlin délnyugati részén fekvő Steinstücken nevű falu volt. 1951-ben a szocialista állam megkísérelte a terület elfoglalását, de a lakosság ellenállása miatt ez nem sikerült. Steinstücken egy rés volt a falon, mivel az odavezető utakon csak tankakadályok álltak. A területen különösen gyakoriak voltak a határőrök dezertálásai. A fal felépítésekor a területre vezető utat az NDK teljesen lezárta, ezért az amerikai hadsereg helikopter-leszállót épített és állandó „helyőrséget” hozott létre Steinstücken egyik portáján. A megoldást 1972 őszén egy bonyolult területcsere és alku hozta el, amikor a két állam kiegyezett egy 20 méter széles korridor létesítésében. A korridort és a települést az NDK ekkor egy külön „steinstückeni fallal” vette körül.
  • 1972-ben az NDK és Nyugat-Berlin vezetői megállapodtak, hogy a nyugati szektorok kommunális hulladékát az NDK szeméttelepein rakják le.

Külső hivatkozások [szerkesztés]

Commons
A Wikimedia Commons tartalmaz berlini fal témájú médiaállományokat.
Commons
A témához kapcsolódó idézetek a Magyar Wikidézetekben:
Idézetek a berlini falról.
A magyar Wikiforrásban további forrásszövegek találhatóak

Jegyzetek [szerkesztés]

  1. ^ Dr. Peter Gödeke: A XX. század krónikája, 1960–1969. Budapest, Officina Nova,1994; p. 896–899. ISBN 9634770045
  2. ^ [1] – Részlet a nyugatnémet Bundesnachrichtendienst jelentéséből; elérés: 2006. március 12.
  3. ^ [2] – A fal története a Deutschlandradio és a Bundeszentrale für politische Bildung közös honlapján; elérés: 2007. március 16.
  4. ^ [3]- A fal története a Deutschlandradio és a Bundeszentrale für politische Bildung közös honlapján; elérés: 2007. március 16.
  5. ^ [4] – A fal története a Deutschlandradio és a Bundeszentrale für politische Bildung közös honlapján; elérés: 2007. március 16.
  6. ^ [5] – Dean Rush Nyilatkozata, 1961. augusztus 13. Elérés: 2007. március 14.
  7. ^ [6] – Konrad Adenauer; 1961. augusztus 13.
  8. ^ Statistisches Landesamt Berlin; Népszámlálás
  9. ^ [7] A berlini fal áldozatait kutató munkacsoport honlapja; Elérés: 2007. március 29.
  10. ^ A tűzparancs létét az NDK politikusai tagadták. 2007 augusztusában a német SPIEGEL című újság ismertette az egyetlen dokumentumot, amely a menekülők lelövésére utasította a belnémet határon szolgálatot teljesítő és a STASI-ba beszervezett határőröket.
    Az fn.hu cikke Elérés: 2007. augusztus 13.
    Az index.hu cikkeElérés: 2007. augusztus 13.
    A Spiegel cikke a tűzparancs felfedezéséről Elérés: 2007. augusztus 13.
  11. ^ A falsétány honlapja; elérés: 2007. május 2.
  12. ^ [8] Egy szovjet járőr és egy NSZK-polgár fényképezi egymást Nyugat-Berlin amerikai szektorában.
  13. ^ [9] Brit katonák ellenőrzik az NDK népi rendőreinek munkáját Kelet-Berlinben.

 

 

 

 

 

A lap eredeti címe: „http://hu.wikipedia.org/wiki/Berlini_fal
 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

скачать fifa 15 на пк через торрент

(garneuNild, 2018.03.25 15:59)

Вполне, да

---
Уверяю вас. скачать деньги на fifa 15, моды для fifa 15 фнл скачать а также [url=http://15fifa.ru/skachat-fifa-15/]fifa 17 ultimate team скачать на пк без торрента[/url] launcher fifa 15 скачать