Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Nicolae Ceauşescu [szerkesztés]

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából.

Nicolae Ceauşescu
Nicolae Ceauşescu

Nicolae Andruţă Ceauşescu (IPA /ni.ko.ˈla.je ʧaʊ.ˈʃes.ku/), (Scorniceşti, 1918. január 26. – Târgovişte, 1989. december 25.) román kommunista vezető 1965-től kivégzéséig.

Tartalomjegyzék

[elrejtés]

Élete [szerkesztés]

Ceuşescu az olténiai Olt megyei Scorniceşti faluban született, Romániában. Szülei egyszerű parasztemberek voltak. Elemi iskolai tanulmányainak befejeztekor, 11 éves korában Bukarestbe ment és cipészinasként vállalt munkát. Itt 1932-ben belépett a Román Kommunista Pártba, mely akkoriban illegális szervezetnek számított. Részt vett az Antonescu-rezsim elleni harcban. Többször is letartóztatták kommunista eszmék terjesztéséért. 1936-ban bezárták a Doftána börtönbe. Szabadulása után nem sokkal, 1940-ben ismét letartóztatták és bebörtönözték. 1943-ban átszállították a zsilvásárhelyi börtönbe, ahol Gheorghe Gheorghiu-Dej cellatársa és védence volt.

1939-ben megismerkedett Elena Petrescuval, akit 1945-ben feleségül vett.

A második világháború kitörése után, miközben a szovjet befolyás egyre erősödött Romániában[forrás?], Ceauşescut az UTC (Kommunista Ifjúsági Szövetség) elnökévé választották.

Miután Romániában a kommunisták hatalomra kerültek, 1947-ben először mezőgazdasági, majd 1950–54 közt honvédelmi miniszterhelyettes lett, Gheorghiu-Dej alatt a politikai bizottság tagja, a központi bizottság titkára volt, majd a párthierarchia második embere lett.

1965-ben, Gheorghiu-Dej halála után követte őt a kommunista párt élén, mint titkár, majd főtitkár. 1967-től az Államtanács elnökévé, államfővé is megválasztották. Független, nacionalista politikájával nagy népszerűséget szerzett. Az 1960-as években gyakorlatilag megszüntette a román részvételt a Varsói Szerződés katonai szövetségében.

Ceauşescu, „a Kárpátok géniusza” [szerkesztés]

A Ceauşescu házaspár – propagandakép
A Ceauşescu házaspár – propagandakép

Magát „a Kárpátok géniuszának” neveztette. Feleségével, az ország tudományos életét irányító Elena Ceauşescuval együtt számos nyugati egyetem díszdoktorává avatták. A román diktátor egyike volt a keleti blokk azon kevés politikusainak, akiket nyugaton a „jó kommunisták” közé soroltak. Külföldi népszerűségét egyrészt az ország államadóssága visszatörlesztésének (amivel végképp nyomorba taszította országát), másrészt pedig annak köszönhette, hogy a szocialista országok közül Jugoszlávia és Kína mellett Románia is küldött sportolókat a Szovjetunió által bojkottált 1984-es Los Angeles-i olimpiára.

Mindezek mellett saját népe körében leírhatatlan gyűlölet övezte, amit még a sokszor a sztálini mintát is túlszárnyaló személyi kultusz sem tudott minden esetben palástolni. Számtalan könyv, vers, film, festmény készült a mindenható diktátor és felesége magasztalására, sőt még az iskolai tankönyvekben is szerepelnie kellett a képének.

Személyes kezdeményezése volt a „Megéneklünk, Románia” (Cîntarea României) fesztiválok szervezése. Abból a célból, hogy a román népet ismét naggyá tegye, megtiltotta a fogamzásgátlók használatát. Ennek eredményeképp nyomorúságos árvaházak teltek meg a nem kívánt gyermekekkel, illetve sok gyermek megfertőződött az AIDS-szel[forrás?].

Ceauşescu, a faluromboló [szerkesztés]

1988. április 29-én Ceauşescu bejelentette, hogy az ezredfordulóig végrehajtják az ún. település-szisztemalizálási tervet. Ez a „szisztemalizálás” nemcsak a falvakat, hanem az erdélyi városokat és a magyarlakta falvakat is érintette. 1988. június 27-én Budapesten 40-50 ezren tiltakoznak a Hősök terén a tervezett falurombolás ellen. Másnap válaszként Bukarest – egyoldalú döntésként – bezárta a kolozsvári magyar konzulátust. Végül 1988. augusztus 28-án Aradon találkozott Grósz Károly és Ceauşescu, de a több mint 8 órás találkozó nem hozott eredményt.

Ceauşescu, az építész [szerkesztés]

Bukarest városközpontja – háttérben Ceauşescu palotája
Bukarest városközpontja – háttérben Ceauşescu palotája

Ceauşescu országa kilátástalan gazdasági helyzetét figyelmen kívül hagyva, nagyszabású építkezésekbe kezdett a fővárosban, hogy saját megalomán ízlése szerint formálja át: a város központjában egész kerületeket dózeroltatott el, hogy helyükbe a diktatúrának kedves szocialista-realista stílusú épületeket emeljen. Miközben az ország népe éhezett, Ceauşescu egy mesterséges dombon márványpalotát építtetett magának, melyet a párizsi Champs-Élyséesnél pár méterrel szélesebb sugárút köt össze a városközponttal. Hasonló stílusban építtette felesége számára a Tudományos Akadémiát és a Nemzeti Könyvtárat is, bár az utóbbi átadását már elsöpörte az 1989-es forradalom.

Ceauşescu tervei között szerepelt, hogy a város lakóinak napi élelmezését központilag, a Nagy Bukaresti Menzán bonyolítsa le. Ez sem valósulhatott meg, de a 20 emeletes szerkezetkész Menzát csak a közelmúltban bontották le.

A román fővárosra mind a mai napig rányomja bélyegét a diktátor építészeti stílusa, bár az utóbbi években komoly beruházások indultak a város korszerűsítésére.

Ceauşescu, a vádlott [szerkesztés]

1989-ben Temesváron kipattant a forradalom szikrája, és néhány nap alatt az egész ország felkelt a kommunista rezsim és személyesen Ceauşescu ellen. A diktátor december 21-ére tömeggyűlést szervezett a fővárosban saját támogatására. Az elnöki palota erkélyéről szónokolt, amikor a több százezres tömeg váratlanul a diktatúrája elleni tüntetéssé változtatta az eseményt. A katonaság nagyon gyorsan átállt (bizonyos nézetek szerint jól előkészített puccs történt.) A tömeg elfoglalta a televízió épületét. A korábban mindenható diktátor hatalma órák alatt semmivé foszlott: nemkülönben népszerűtlen feleségével együtt helikopteren kellett menekülnie Bukarestből. Azonban légtérzárat rendeltek el, ezért le kellett szállniuk. December 25-én saját egykori katonái fogságába esett, majd a helyben felállított katonai rögtönítélő (statáriális) bíróság ítélete szerint a román nép ellen elkövetett bűneiért és a nemzetgazdaság tönkretételéért azonnal ki is végezték az épület udvarán. A pert a hadsereg egyik legfőbb vezetője, a rendszer addigi támogatója, Stănculescu tábornok elnökletével folytatták le.

A kivégzés olyan „gyorsított menetben” történt, hogy a tárgyalás egészét rögzítő tévéstábnak nem maradt ideje áramellátást biztosítani a külső helyszínen. Bár egy kamerával így is rögzítették a kivégzés pillanatait, az utóbb nyilvánosságra került felvételekről mintegy öt perc, maga a kivégzés és az utána következő percek hiányoztak – e körülmény utóbb mindenféle spekulációkat és legendákat szült. Több román és nemzetközi forrás szerint a teljes felvételnek is meg kellett lennie valahol. A kivégzés után másfél évvel a hiányzó részlet ugyancsak nyilvánosságra került, és levetítették a kivégzés felvételeit is.

A holttesteket álnéven temették el egy bukaresti temetőben, nehogy megcsonkítsák őket; ma azonban már valódi nevük szerepel a sírkövön.

Külső hivatkozások [szerkesztés]

Commons
A Wikimedia Commons tartalmaz Nicolae Ceauşescu témájú médiaállományokat.

Irodalom [szerkesztés]

  • Miroslav Tejchman: Nicolae Ceauşescu. ?ivot a smrt jednoho diktátora (Nicolae Ceauşescu. Egy diktátor élete és halála) (Áttekintés a könyvről a REGIO folyóiratban található)

 

 

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

Nincs új bejegyzés.