Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


http://www.hhrf.org/ujszo/2000/287/tema.htm

2008.04.27
Boszorkányok

1400-tól az 1700-as évek elejéig több mint 200 ezer ártatlan ember halt máglyahalált

 

Boszorkányüldözés

Minden nép mesevilágában ismert a boszorkány csakúgy, mint a manó, a tündér, a varázsló, a törpe és más csodálatos lény. A képzetek azonban messze eltérhetnek attól a képtõl, amely általában a boszorkány alakjához kapcsolódik.

 

HÁTTÉR

Eleinte azokat a nõket nevezték boszorkányoknak, akik a kereszténység elõtti anyaistennõknek és szarvas termékenységisteneknek hódoltak. A kora középkor egyháza türelmet tanúsított a boszorkányokkal szemben, mert inkább érdekében állt a boszorkányság hatékonyságába vetett hitet támadni, mint magukat a boszorkányokat üldözni. A XIV. századtól kezdett változni az egyház hozzáállása, míg a XV. század második felére hihetetlen méreteket öltött a boszorkányüldözés. Közönséges emberekrõl volt szó, akiket az egyházi bíróságok vagy a portyázó inkvizíciós csapatok szentségtörõknek kiáltottak ki, hogy kínzásuk és élve megégetésük után elkobozhassák a vagyonukat.
Noha többnyire semmit nem vétettek szomszédjaik ellen, kínpadra kerültek, ahol szadista kínzás közepette faggatták õket nemi életükrõl, mielõtt máglyán végezték volna. A bíróság és a börtön költségeit rokonaiknak kellett kifizetniük. Ebben többnyire a lakoma is benne foglaltatott, amit az ünneplõ bírák és ügyvédek a kivégzés másnapján tartottak.
A szakértõk szerint 1400-tól az 1700-as évek elejéig Európában (és az újvilágban) több mint 200 ezer ártatlan férfi, nõ, és gyerek (néha állat is) halt máglyahalált, mert boszorkánysággal vádolták meg õket. A boszorkányságba vetett hit az emberiség hajnala óta fennáll, de VIII. Innocent pápa 1484-es bullája bélyegezte csak meg a boszorkányságot halállal büntetendõ szentségtörésnek.
A bulla Európa-szerte elterjedt Gutenberg nyomdájának köszönhetõen. "Akármilyen büntetést szabjunk is ki a boszorkányokra, a lassú tûzön való élve megsütéstõl a kínzásokig, a túlvilágon súlyosabb vezeklés vár rájuk" – jelentette ki magabiztosan Jean Bodin korabeli jogász. A boszorkányperek, a Vatikán által szentesített kézikönyv, a Malleus Maleficarum által lefektetett szadista recept szerint folytak. A boszorkányüldözés legsötétebb titka nem a szadizmus, amit számos papi hóhér élvezett jajgató áldozatai láttán, hanem a puszta gazdasági mozgatórugó. A boszorkányperek azért folytak, hogy az elítélt áldozatok vagyonát elkobozhassák. A Vatikán hatalmas bevételt húzott az üzletbõl, amely még a bûnbocsánatok és a válások árusítását is meghaladta. A középkorban gyakran megesett, hogy az egész családot kilakoltatták házából amint sikerült egy tagját boszorkánysággal megvádolni. A zsákmány elosztása változott, de a hagyományos arány szerint egyharmad jutott a Vatikánnak, egyharmad a helyi inkvizítornak, egyharmad pedig a helyi városi tanácsnak.
Az átlagembernek az inkvizíció szóról többynire a spanyol inkvizíció jut eszébe. Ez csupán a legutolsó és a leghatalmasabb az összes között. A pápák III. Luciustól (1184-tól) kezdve üzletként parcellázták ki az inkvizíciók helyét és idejét. Az utazó inkvizíciós bizottság számos boszorkányüldözést tartott Franciaországban, Németországban, Olaszországban és más vidékeken, ahol osztatlan szorgalommal igyekeztek teljesíteni az élve megégetendõ személyek és elkobozandó vagyonok kiszabott kvótáját. Az eljárásban a puszta szóbeszéd is elegendõ bizonyíték volt, nem kellett valós terhelõ bizonyítékot produkálni. Elõszeretettel faggaták a fiatal gyerekeket, hogy mondjanak valami rosszat szüleikrõl.
A törvény kezére juttatott emberek helyzetével való visszaélés a boszorkányüldözés középkori hulláma után sem lankadt. Walter Freeman 1945-ben találta fel a jégcsákányos lobotómiát, mely az elítélt koponyájának jégcsákány általi belyukasztásából és agyi lebenyeinek a behatolt csákány öszsze-vissza rángatása általi elroncsolásából állt. 1951-ig több mint 18 ezer ilyen agyroncsolást végeztek az Egyesült Államokban. Más országokban (Japánban, Ausztráliában, Svédországban, Indiában, Brazíliában) ennél is többet. A mûvelet gyógyító hatását soha nem tudták bebizonyítani. Az Egyesült Államokban végül törvényt hoztak az elítélteken való lekiismeret nélküli kísérletezés ellen. A lobotómia népszerûsítõje, Dr. Antonio Egas Moniz 1949-ben vette át Nobel-díját.
A Dél-Afrikai Köztársaság több fekete törzse a mai napig gyakran megöli a villámkeltés boszorkányságával vádolt ártatlan halandókat. (ú-, m-ó)


 

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

Nincs új bejegyzés.