Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


http://hu.wikipedia.org/wiki/P%C3%A1pa_%28egyh%C3%A1zf%C5%91%29

2008.04.29

pápa a katolikus egyház feje, akinek székhelye a történelem folyamán néhány kivételes időszaktól eltekintve Rómában volt.

Pápa (egyházfő) [szerkesztés]

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából.

A jelenlegi pápát lásd a XVI. Benedek pápa szócikkben

A pápa a katolikus egyház feje, akinek székhelye a történelem folyamán néhány kivételes időszaktól eltekintve Rómában volt. Ezenkívül a Kopt Ortodox Egyház és az Alexandriai Ortodox Egyház vezetőjét is pápának hívják (mindkettő: alexandriai pápa). Ez a szócikk a katolikus egyházfőről szól.

Maga a magyar pápa szó (akárcsak a pap és a pópa) a görög pappasz szóból ered, amelynek jelentése „atya” („papa”). Ez a cím illette meg a 4. századig az összes keresztény püspököt is. A keleti egyházszakadás után az ortodox egyházak fejeit már szinte kizárólag a pátriárka címmel illették, és a római egyház vezetője a pápai cím egyedüli viselője lett.

XI. Kelemen pápa egy pénzérmén
XI. Kelemen pápa egy pénzérmén

A legnagyobb katolikus egyházi méltóság több címet is magában foglal. A pápa teljes címe:

Tartalomjegyzék

[elrejtés]

Történeti iskolák a pápaság intézményéről [szerkesztés]

A katolikus hagyománnyal szemben a történészek egy része inkább úgy tartja, a pápaság intézménye csak „a 4. századtól kezdett kiformálódni”. A kereszténység első három századában „azért nem lehet még pápaságról beszélni”, mivel ekkor még ez a sajátos hatalmi képződmény nem létezett. Róma püspökei a 4. századtól kezdték használni azokat a címeket, melyek a pápaság meghatározó és elengedhetetlen tartozékai és ismérvei mindmáig. Ezek közé tartozik maga a pápa, azaz atya, Szentatya kifejezés, a pontifex maximus cím, továbbá a Péter apostol utóda, Jézus Krisztus helytartója, az egyház feje titulusok. Szintén a 4. századtól jelennek meg a pápaság kizárólagos hatalmi igényeit kifejező tanítások, mint a pápai primátus, valamint a tévedhetetlenség tana. (Ezzel egy időben meghatározó jelentőségűvé tették a Madonna-kultuszt, a szentek tiszteletét, az ereklyekultuszt, a szentképek tiszteletét, és teológiájuk judaizmushoz való viszonyát tekintve is ez a későbbi eredeteztetés tűnik helyénvalónak).

A pápaválasztás [szerkesztés]

A pápai cím betöltéséről a konklávé dönt, amely a 80 év alatti bíborosokból áll. A konklávé 1241 óta működő rendszerének az 1274-es lyoni 14. egyetemes zsinat adott átfogó szabályozást, amelyen azóta többször változtattak (Utoljára II. János Pál pápa Universi Dominici Gregis apostoli konstitúciója 1996. február 22.). Eszerint a pápa elhunyta után 15, legkésőbb 20 nap múlva össze kell ülnie a bíborosok testületének (1870-től a Vatikánban) és ott a a legnagyobb titoktartás mellett, kétharmados többséggel kell megválasztaniuk az új pápát.

A pápa jogköre [szerkesztés]

A pápának legfőbb, teljes (törvényhozói, kormányzati és bírói), közvetlen és egyetemes hatalma van az egész katolikus egyházban. Ítélete vagy határozata ellen nincs sem fellebbezés, sem felfolyamodás. Hatalmát megválasztásának elfogadásával nyeri el, ezért beiktatásra nincs szüksége. A pápa hatalmát rendesen a pápai hivatalokon és bíróságokon keresztül gyakorolja. Ezért a pápa halálával a pápai hivatalok irányítóinak megbizatása megszűnik. A pápa feladata a hitletétemény (Depositum Fidei) őrzése, a katolikus tanítás kifejtése és tisztaságának őrzése. Az I. vatikáni zsinat (1870) hitigazságként mondta ki, hogy a pápa Isten kegyelme által tévedhetetlen, amikor hit és erkölcs kérdésében, a világegyház püspökeivel egységben, ünnepélyes formában a tévedhetetlenség igényével (ex cathedra Petri) nyilatkozik. E hatalommal a pápák ritkán éltek: IX. Piusz pápa 1854. december 8-án (Ineffabilis Deus: Szűz Mária szeplőtelen fogantatása), XII. Piusz pápa 1950. november 1-jén (Munificentissimus Deus: Szűz Mária mennybevételének dogmája) és II. János Pál 1995. március 25-én (Evangelium vitae: Az abortusz és az eutanázia ártatlan emberi élet szándékolt kioltása, ezért elfogadhatatlan).

Zsinatok és pápák [szerkesztés]

A pápa a püspökök testületének feje. A püspöki kollégium – soha nem feje nélkül – szintén hordozója az egész egyházra szóló legfőbb és teljes hatalomnak. E hatalom ünnepélyes gyakorlása az egyetemes zsinat, amelyre valamennyi püspök meghívást kap. Egyetemes zsinatot egyedül a pápa hívhat össze, rekeszthet be és csak ő elnökölhet rajta (személyesen vagy megbízottja által). Halálával az éppen ülésező zsinat felfüggesztődik. A zsinat napirendjét ő határozza meg és az ő joga a határozatok megerősítése és kihirdetése is.

A történelem folyamán többször felmerült az egyházi főhatalom kérdése: „pápa vagy zsinat?” Jóllehet az egyházi törvények mindig a pápai főhatalmat tartalmazták, a pápaság történelmi mélypontjain megerősödött a zsinati főhatalom igénye (konciliarizmus) és a zsinatok szerepe az egyházkormányzatban. A nagy nyugati egyházszakadást lezáró Konstanzi zsinat például, amelyet Zsigmond német-római császár és magyar király hívott össze, pápákat mondatott le és választott (V. Márton). A konciliarizmus eszméje később a protestáns egyházak szervezetének kialakulásában vált meghatározóvá.

A pápa és a püspökök együttműködését a II. Vatikáni zsinat (1962-1965) új hangsúlyokkal tárgyalta. Itt kimondták a püspökök kollegialitásának elvét, amely szerint a püspökök amellett, hogy egyházmegyéjük saját pásztorai, az egyetemes egyházért is felelősséget viselnek. E felelősség gyakorlásának fóruma az egyetemes zsinat és a püspöki szinódus.

Adatok, statisztikák [szerkesztés]

  • XVI. Benedek a 265. pápa, az ellenpápákkal együtt a mai napig 306 pápa uralkodott.
  • Ebből 32 ellenpápa Rómában, 2 Pisában és 5 Avignonban lépett föl.
  • Ezen felül további 3 pápa esetében kétségbe vonható uralkodásuk legitimitása.
  • II. István esete a legkülönösebb. Ugyan megválasztották pápának, de székfoglalása előtt meghalt.
  • A fennmaradt 264 pápa közül 257 uralkodott Rómában és 7 Avignonban.
  • A legnépszerűbb név a János volt, összesen 23 pápa, illetve ellenpápa viselte ezt a nevet. 18-cal második helyen áll a Gergely, majd 16-tal a Benedek áll a dobogó alsó fokán.
  • 13 pápa mártírhalált halt (10 pápa 250-ig, újabb három 250-500 között), 2 pápát meggyilkoltak (750-1000 között).

Pápai jelvények [szerkesztés]

Fő szócikk: Pápai jelvények
  • Tiara: pápai hármas korona, ékszerekkel, drágakövekkel díszítve. Eredetileg bizánci és perzsa jelkép. A tiarát V. Kelemtől (1314) VI. Pálig (1963) használták koronázásra. A pápai legfőbb hatalom jelképe. A pápai címerekben is szerepel, XVI. Benedek címerében tiara helyett egy infula (süveg) látható.
  • Pásztorbot: a 7. századtól Hispániában használják. Szimbolikus értelme a pásztori hivatalból ered. II. János Pál pápa óta a pápa feszületet ábrázoló pásztorbotot használ
  • Pallium: eredetileg négyszögletes ruha az ókorból, a rómaiak kedvelt öltözete, vállra akasztott köpeny. Ma a pápa liturgikus ruházatának darabja. Gyapjúból készült fehér szalag, ami a nyakat gallérként veszi körül, elöl és hátul rövid szárral, hat kis fekete kereszttel beleszőve. A pápával való hűség jeléül az érsekek is viselik.
  • Pápai kulcsok: a pápai címeren is láthatók, az egyik arany, a másik ezüst. A Földi és a Mennyei Királyságok kulcsai.
  • Halászgyűrű: aranygyűrű Szent Péter képével.
  • Sedia gestatoria: pápai trón, amelynek 20. század végi mozgó változata a különleges kialakítású páncélozott gépjármű, a pápamobil.

Lásd még [szerkesztés]

 

Külső hivatkozások [szerkesztés]

Commons
A Wikimedia Commons tartalmaz Pápa (egyházfő) témájú médiaállományokat.

 

 

Személyes eszközök
 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

Nincs új bejegyzés.