Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


http://www.magyarsag.eoldal.hu/admin.php?akce=c_pridat

2008.04.25

A magyar nép eredete A szolyvai tarsolylemez A 9. század közepétõl Nyugat-Európában feltünedezõ kalandozó magyarságot a nyugati krónikák kezdettõl fogva a hunokkal, az avarokkal, sõt a szkítákkal azonosították. Ez az azonosítás elsõsorban a harcmodor, viselet és nemkülönben a magyar harcosok külseje alapján történt. A Kárpát-medencét a 9. század végén megszálló magyarság a kelet-európai sztyeppéken türk népek szomszédságában, sõt hosszú ideig a hunok, majd a kazár birodalom fennhatósága alatt élt. A magyarok eredetére sok elmélet született, ezek közül a legrégebbi a magyarokat a hun-szkíta-avar-pártus népek sorából származtatja. Ez az eredettudat határozta meg évszázadokon át a magyar gondolkodásmódot, s úgy nyelvi, mint genetikai azonosságot feltételezett. Ezt a származást jeleníti meg a külföldi "tudós" forrásokat felhasználó Anonymus is, aki a magyarokat a szkítáktól eredezteti, az Árpádok õséként pedig Attilát, a hunok királyát nevezi meg. A magyarok honfoglalásáról szóló gestájának lényeges eleme az a gondolat, mely szerint Árpád az ország területének megszállásakor jogos örökségét vette vissza, hiszen ez a föld egykor Attiláé volt. Az Anonymus által leírt eredettörténetet követik a magyar krónikaírók is, de ez a tudat ott gyökerezett a magyar-székely mondavilágban is. Manapság történészeink által a leginkább elfogadott elmélet a magyart a finnugor nyelvek közé, a magyar népet pedig a finnugorok közé sorolja. Ezen elmélet szerint az ural-altáji népekhez tartozó finnugor nép az idõszámítás kezdete elõtt évezredekkel az Ural-hegységtõl nyugatra élt, a középsõ Volga vidéke és az Ural-hegység közötti, erdõkkel borított területen. Az i.e. II. évezredben a finn és az ugor nép feltehetõleg különvált, s a vadászó életmódot folytató ugorok az Uralhoz közelebb húzódva valószínûleg az Ural keleti oldalára is átjutottak. Ezután a Volga és Káma vidékére vándoroltak, ahol nomád állattenyésztéssel foglalkoztak. A magyarság önállósulása idõszámításunk kezdetén következhetett be, amikor a dél-szibériai sztyeppéken lovas török népek szomszédságában élt. Az V. században a török népekkel együtt folyamatosan nyugat felé vándorolt, és egészen a Don alsó folyásáig jutott el. A nyelvtudomány segít annak megállapításában, hogy a magyarok ekkor már ismerték a földmûvelést, és azt török népektõl vették át. A hun, bolgár-török, avar, türk, majd a kazár birodalom kötelékében élt magyarok a IX. század húszas éveiben még nyugatabbra, a Dnyeper felé húzódtak. A Don és a Dnyeper között elterülõ Levédiából azután folyamatosan nyugat felé húzódtak, rövid ideig az Etelközben telepedtek meg, majd a Kárpát-medencébe áramlottak. A Kárpát-medence egészét megszálló magyarság az elfoglalt területeken jelentõs számú szláv lakosságot, mellettük avarokat és feltehetõleg bolgárokat talált. László Gyula kettõs honfoglalás elmélete alapján az is valószínûsíthetõ, hogy az avarok 6. századi beáramlásakor az avarok mellett magyar nyelvû népelemek is megtelepedtek ezen a területen. Ezen népességet pedig lehetséges, hogy a székelyekkel kell azonosítanunk, akik Anonymus szerint Árpád idejében a Tiszántúlon, fõleg a bihari részen éltek.

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

Nincs új bejegyzés.