Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


http://www.geocities.com/Athens/Parthenon/5343/feherlo.html

2008.04.25

 

A fehér lovon vett ország

A fehér lovon vett ország

  A magyarok, Árpád vezetésével, hosszú, keserves
hónapokíg tartó út után végre átkeltek a Kárpátokon.
Hátuk mögött hagyták a zord erdörengetegeket, a
jószágnak, szekérnek veszedelmet jelentö úttalan uta-
kat. A nyugati lejtökön sikerült újra síkságot érniök.
Lovaik már megizlelték az Ung, majd a Tisza vizét is,
barmaik, juhaik az itteni legelök füvét.
  És lassan megnyugodott a besenyöktöl ütött nép.
  Árpád fejedelem, aki akkor az Ung folyó torkolatánál
szállásolt, egy napon magához hívatta a Tas nembéli
Küsidet és így szólt hozzá:
  - Fiam, Küsid! Eredj, járd be a szöke Tisza mentét,
és vedd szemügyre ezt a földet. Tudni akarom, vajon
csakugynn olyan szép és olyan gazdag-e, mint ami-
lyennek az öregektöl hallottuk. Vidd magaddal ezt a
fehér lovat, rajta aranyos nyereggel, fején ezüstös kö-
töfékkel. És ha utad közben rátalálsz ennek az országnak
a fejedelmére, add át neki és mondd, hogy Árpád, a
magyarok fejedelme küldi ajándékul. És nem kér érette
mást, csak földet, füvet és vizet.
  Tas fia Küsid el is indult a Tisza folyása mentén délnek.
Szemügyre vett mindent alaposan, s látta, hogy igazat
mondtak az öregek: ez az ország valóban olyan gazdag,
söt talán még gazdagabb, mint ahogy a híre tartotta.
  Harmadnapra elérkezett egy fényes városba, amely-
ben ennek a földnek az ura, Szvatopluk, a morvák
királya lakott.
   Küsid elöadta, amivel megbízták, s elövezette a hó-
fehér lovat az arany nyereggel és az  ezüsttel kivert
kötöfékkel .
   A Szvatopluk körüI álló morva urak összenéztek.
Gondolták magukban: bolond ez az ember, hogy egy
ilyen gyönyörü paripáért csak ilyen semmiséget kér. De
hát persze, hogy adtak neki. Az ö dolga!
   Három napot tartott Küsid útja visszafelé is, Árpád
fejedelem Ung vize menti táboráig. Tarsolyában hozott
magával egy zacskó földet, egy öl füvet, s kulacsában
egy mentésnyi vizet. Amikor megérkezett, Árpád és
vezérei épp együtt voltak. Megvizsgálták, ujjaik között
morzsolgatták a földet, és látták, hogy igen jó terrmöföld
az. Megnézték a füvet - kövér fü volt az, m&ég hervad-
tában is. Aztán kézröl kézre adva a kulacsot, megízlel-
ték a vizet, és azt is jónak találták.
   - Most pedíg - szólt Árpád fejedelem Küsidhez -,
nyergelj és indúlj vissza a morvák királyához. És mondd
meg neki: ez a föld mától fogva az én országom. Az
enyém Attila jussán, s az enyém azért is, mert megvál-
tottam töle a fehér lóval, az aranyos nyereggel és az
ezüstös kötöfékkel. Most megyek és birtokba veszem,
öt pedig nem akarom ott találni.
  Szvatopluk rettentö haragra lobbant, mikor Küsid
átadta neki Árpád üzenetét.
   - Hol az a ló, hogy agyonüttessem, s tetemét a
kutyáknak vettessem! Hol az a nyereg meg a kötöfék,
hogy a fübe, a folyóba dobassam!
Nem szorulok én a te urad ajándékára!
  - Bizony késön gondolkoztál, uram! - válaszolta
Küsid. Mert a fehér ló húsán a mi kutyáink fognak
meghízni. A nyerget majd megtalálják a mi legeltetö
pásztoraink. A kötöféket pedig a mi halászaink fogják
ki a folyóból.
Mert ez az ország mostantól fogva a miénk!
   Azzal nyeregbe pattant, sarkantyúba kapta a lovát, s
mire Szvatopluk vitézei észbe kaphattak volna, túl volt
árkon-bokron. Szvatopluk persze tüstént hadba szólí-
totta fegyverforgató népét, de hiába: Árpád lovas sere-
ge, mint a förgeteg csapott le rá, és mire a hold ismét
megújult, Szvatopluk népéböl hírmondó sem maradt a
Duna-Tisza közén. Ö maga menekülés közben a Duná-
hoz ért. Belevetette magát a vízbe, mert az üldözö
magyarok már a nyomában voltak. Oda is veszett,
lovastul együtt elnyelte az örvénylö folyam.
  Árpád pedig, miután az egész országot elfoglalta,
összehívta a hét vezér tanácsát Pusztaszerre, ahol akkor
az ö szálláshelye volt. És ott a hét vezér megerösítette
a vérszerzödést. Aztán felosztották egymás között
Attila örökségét.
    Békességes évek következtek. Háborítatlanul gyara-
 podott, szaporodott a magyarok népe Attila örökségé-
 nek földjén. Azon a földön, amelyet kardjuk erejével
 szereztek meg maguknak.
***
    Az öreg Tas ott ül a sátor elött, ahonnan a kanyargó
 Tiszáig nyúló pusztára lehet látni. A távolban - épp
csak sejti a szeme - jószágai legelnek. A háta mögül,
a sátorból asszonyi csivitelés, gyermekszó hallszik.
   Háromszor öltözött fehérbe a végtelen puszta, s
háromszor borult virágba a rét azóta, hogy Küsid Árpád
szavával kétszer is megjárta Szvatopluk udvarát.
Pusztaszer után a fejedelem itt jelölt ki neki szálláshelyet
 és ö, bejárva a kövér legelöket, megszemlélve a folyón
a legalkalmatosabb halászhelyeket, úgy döntött:
itt üti fel sátrát.
   A sátorba aztán asszony is került, az elevenszemü
Cseperke. S esztendöre rá megjött a fiúcska is, Szolta,
aki ma még ott zsivajog az asszonyházban, de akinek
számára holnap-holnapután már ö készít kis íjat,
tegezt, nyílvesszöt .
   Mert Küsid tudja: a harcra béke, a bekére harc követ-
kezik, s eljön az idö amikor a kis Szoltának szüksége
lesz a fegyverforgatás apjától tanult mesterségére.
***

Vissza a fölapra

1

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

Bp.XIV.

(jjjulibolyulibolyuliboly, 2008.04.26 17:38)

Jól esett olvasni a magyarok bejöveteléről szóló weboldalt. Jó felfrissíteni a történelmi eseményeket, hiszen a napi taposómalomban élve az ember nem is gondol ezekre a szép régi történelmi emlékekre! Köszönöm!